Mindreading in a dog: an adaptation of a primate ‘mental attribution’ study

In the framework of a longitudinal case study on a male tervueren dog, Philip, the present paper was aimed to get a more sophisticated insight into the cognitive functioning of the dog's mind. Our experiment was designed to study the dog's ability to recognize knowledge or ignorance in others. The procedure used here was identical to that used in an ape-study (Gómez & Teixidor, 1992) and therefore provides the possibility for direct dog-ape comparison regarding their performance. Results show that similarly to the case with this “enculturated” orangutan, after few trials Philip was able to adjust his communicative behaviour to the state of knowledge of his human partner and cooperated successfully in the problem solving task (getting the ball). The exact mechanism underlying this communicative behaviour is still not clear, and both low- and high-level explanations are considered. We suggest that this approach gives a new possibility to conduct comparative studies aimed to understand the evolution of social cognition

A kutyaelme működésének vizsgálata: lehetőségek és korlátok

Az utóbbi években több vizsgálat eredménye is valószínűsítette azt a hipotézist, hogy az emberi környezethez való alkalmazkodás (domesztikáció) során a kutya speciális viselkedésevolúción ment keresztül. Többen felvetették, hogy mivel az ember és a kutya evolúciós léptékben is számottevő ideje közös adaptációs feltételekkel szembesül, ez olyan konvergens evolúciós folyamatokhoz vezethetett, melyek a két fajban hasonló jellemvonások - viselkedési analógiák - kialakulását eredményezték. Véleményünk szerint e hipotézis új lehetőséget jelent az emberi viselkedési mechanizmusok megértését célzó összehasonlító vizsgálatok számára.  A kutya és ember között feltételezett viselkedésevolúciós konvergenciák feltárására kutatócsoportunk olyan, egyetlen kutya (Filip) bevonásával végzett vizsgálatsorozatot indított, mely mélyebb betekintést enged a kutyaelme működésének sajátosságaiba. E kutatás alapvetően arra kérdésre irányul, hogy az emberrel való társas érintkezés követelménye hogyan befolyásolta azokat a kognitív struktúrákat, melyek a kommunikáció, a szociális tanulás és az elmeolvasás képességeiben nyilvánulnak meg. Kísérletes vizsgálataink paradigmatikus eleme, hogy Filip viselkedését természetes környezetében (otthon), a családtagokkal való interakció hétköznapi helyzeteiben figyeljük meg. Bár e longitudinális vizsgálat egyes eredményei korábban már publikálásra kerültek (Miklósi, Topál, 2001), az alábbiakban Filip elmeolvasási képességeit illetően közlünk részleteket. Kísérletünkben - mely egy korábbi emberszabású vizsgálat (Gomez, Teixidor, 1992) megismétlése volt - azt vizsgáltuk, hogy képes-e a kutya felismerni és saját viselkedésének kialakításakor számításba venni má­sok ismereti állapotát. Eredményeink szerint Filip képes volt kommunikációs viselkedését egy problémamegoldási helyzetben oly módon alakítani, hogy az meglepően jól illeszkedett a feladat megoldásában neki segítséget nyújtó ember szituációval kapcsolatos ismereteihez. Hangsúlyozzuk azonban, hogy e kifinomultan szabályozott viselkedés pontos mechanizmusa távolról sem tisztázott, s ami a kutya tényleges elmeolvasási képességeit illeti, különböző alternatív magyarázatok jöhetnek szóba